A GYÜMÖLCSÖT, mindenki frissen, ropogósan, éretten, lédúsan szereti fogyasztani.
No, de a növények érési ritmusa nem a vásárlókhoz igazodik, hanem – szabadföldi művelés esetén – az éghajlati, időjárási viszonyokhoz.
Előszedés
A termőfelületen először megjelenő “érett”, piacképes gyümölcsöt kell leszedni, ezt úgy szoktuk mondani, hogy “megmutatjuk a fáknak, hogy itt vagyunk, és könnyítünk a terhükön”. Ez egy nagy figyelmet igénylő, és ezért kevésbé hatékony, de jól jövedelmező “válogató szedés”. A gondosan szedett primőr gyümölcsöt sokszor jobb megtérüléssel lehet értékesíteni, mint a későbbi dömpingben.
Dömping
A fák érése keményen beindult. A csúcsdominancia miatt a növény fölfele tolja a vizet. A napfény is a tetejét éri legjobban . Jöhetnek az “ostromlétrák”!!! Fölülről szedjük lefelé. Ilyenkor az idővel harcolunk, mert ami ma érett (mézédes), az holnap puha, és holnapután rohadt. Ilyenkor is különös figyelmet kell fordítani a válogató szedésre, hogy stabil legyen a minőség. Jó esetben a szedés szervező átlátja, érzi a gyümölcsös pillanatnyi állapotát, és aszerint dönt, hogy melyik fákat hol érdemes szedni.
(A piac ekkorra már tele van az adott gyümölccsel, valójában befőzési, elrakási szembotból ilyenkor érdemes vásárolni.)
Utószedés (mazsolázás)
A gyümölcsös nagy részében letermett. A fákon fent maradt gyümölcs vagy érett vagy túlérett. Érdemes nem megvárni azt a pontot amikor túlérik a termés (“folynak a fák”), és szedhetetlen, eladhatatlan az áru. A termőidőszak végén a fákat szedési szempontból differenciálni kell , és csak az eladható árut szedjük le. (Jellemzően azok vásárolnak ilyenkor, akik későn kapcsolnak, vagy különösen édesszájúak. 🙂 )
Ami fent marad a fákon, azt érdemes lerázni cefrébe, mert a fán megszáradt rohadt gyümölcsben (múmia) rengeteg kórokozó található, amik a következő évi növényvédelmet nehezítik.
